Az óvodai ablaknyitási szokások szerepe a belső levegőminőség alakulásában – Esettanulmány
Még nem érkezett hozzászólás!
Dr. Deme Bélafi Zsófia - Dr. Barna Edit - Horváth Barnabás János
Az óvodai ablaknyitási szokások szerepe a belső levegőminőség alakulásában – Esettanulmány
Az esettanulmány egy energetikai felújításon átesett, természetes szellőzésű vidéki óvoda-bölcsőde négy csoportszobájában vizsgálja a téli belső levegőminőséget és a használói viselkedést műszeres mérések és pedagógusi interjúk alapján. Míg három csoportszobában a CO₂-koncentráció a mérési napok többségében napi két óránál hosszabb ideig meghaladta a 2000 ppm-et, addig az egyik csoportban – azonos építészeti adottságok és magasabb gyermeklétszám mellett is – mindössze 765 ppm-es átlagérték alakult ki a pedagógus tudatosabb, 30–40 percenkénti rövid ablaknyitási rutinjának köszönhetően. A kutatás igazolja, hogy a gyakoribb természetes szellőztetés nem okozott kimutatható hőkomfortromlást, és rávilágít a tudatos szellőztetési gyakorlat, valamint a folyamatos CO₂-mérés szerepére.