Lapszámok
2020 1-2 szám
- Dr. Kassai Miklós Ph.D. - Simon Richárd:
Hűtéstechnikai rendszer energetikai vizsgálata dinamikus szimulációval - Érces Norbert - Dr. habil Kajtár László PhD:
Szilárd tüzelésű kazán üzemviteli vizsgálata különböző tüzelőanyagokkal - Az Épületgépészeti Múzeum kincseiből – Ciklonszonda
- Tanulságos életpályák
- Az Építéstudományi Egyesület épületgépész-mérnök továbbképzési programja
- Eördöghné Dr. Miklós Mária:
Tudásért címet – Épületgépész mesterképzés indul Pécsett - 3+1 Kérdés a Pollack Expóról
- Dr. Barótfi István professzor emeritus:
Merre tovább épületgépészeti felsőoktatás? - Natalia Lastovets - Panu Mustakallio - Risto Kosonen:
Elárasztásos szellőzés tervezése irodahelyiségekbe egy pontos modell alapján - Danfoss AB-QM 4.0, a megújult nyomásfüggetlen térfogatáram-korlátozó-, szabályozó szelep (PICV) újraértelmezi a PICV technológia értékeit
- Egyházi Zoltán:
„Okosítsa fel” fűtési rendszerét a COMAP Smart Home segítségével! - Új, vezeték nélküli okostermosztát a Siemenstől
- Schmidt Ferenc:
Belimo: épületgépészeti szenzorok. A siker folytatódik: fali páratartalom és CO2 érzékelők
Hozzászólások
Merre tovább épületgépészeti felsőoktatás?
Még nem érkezett hozzászólás!
Dr. Barótfi István professzor emeritus
Merre tovább épületgépészeti felsőoktatás?
Dr. Barótfi István professzor emeritus
MATE Műszaki Tudományi Doktori Iskola
Az épületgépészet szakterület sokéves kialakult tantárgyi struktúrája és a tradíciók komoly feladását kívánta meg az előzőekben megfogalmazott célú kétlépcsős képzés. Egyegy tantárgy megosztása a két fokozatú oktatásban csak elvileg vázolható könnyen – és ez is vitatható –, de a gyakorlatban majdnem, hogy lehetetlen.
A szakterületen a kérdés úgy vetődött fel, hogy minként lehet egy tantárgyat úgy két részre osztani, hogy mindkét rész teljes körűen és használhatóan egész legyen. Természetes követelmény az is, hogy az alapképzésből kikerülő hallgatóknak is minden területen járatosnak kell lenni, és mindkét fokozatú képzés végén használható ismeretekkel kell rendelkezni. Ez nehezen volt definiálható az egyetemi és főiskolai képzés esetén is, pedig ott nem volt követelmény az egymásra épülés. E nehéz feladatban az oktató magára hagyatva próbál megoldást keresni, és leginkább az ismeretanyag jelentős részének megismétlésével próbál eleget tenni a követelményeknek. De ez más, fontos ismeretek elől veszi el az időt és ez nagy luxus a mai világban.