Honlapunk alsó tartalma 1360*768 pixel
képernyőfelbontásnál kisebb érték esetén
a görgetősáv használatával érhető el.

Lapszámok

Kérjük válasszon
2017

Both Balázs - Bonyár Miklós - Dr. Goda Róbert PhD - Dr. Szánthó Zoltán PhD

Zöldfal az irodában – a növényzet és a szellőztetés kapcsolata (1. rész)

Both Balázs

egyetemi tanársegéd
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gépészmérnöki Kar, Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék

Bonyár Miklós

ügyvezető
Greeningcity Kft.

Dr. Goda Róbert PhD

egyetemi adjunktus, laborvezető
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gépészmérnöki Kar, Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék

Dr. Szánthó Zoltán PhD

egyetemi docens
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gépészmérnöki Kar, Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék

A világnak bármely részén is tartózkodunk éppen, a külső és belső terek levegője mindig tartalmaz adott mennyiségű és minőségű szennyezőanyagot. Épületgépészeti szempontból a belső komfortterekben leginkább jellemző szennyezőanyag-forrás a szén-dioxid (CO2). Természetesen e gázon kívül egyéb szilárd, illetve gáz halmazállapotú szennyezőanyagok is megtalálhatók a zárt terekben (pl. radon, azbeszt, dohányfüst stb.). Mégis, a szén-dioxid az egyik leginkább vizsgált, meghatározó szennyezőanyag típus. Mindez nem véletlen, hiszen a legtöbb komforttérben az emberi tartózkodás egyik következménye az élettani folyamatok eredményeként kilélegzett szén-dioxid.

A belső térben keletkezett széndioxid-koncentráció csökkenthető a megfelelően tervezett, kivitelezett és üzemeltetett légtechnikai rendszerrel. Adódik a kérdés, hogy egy rosszul működő gépi szellőztetés esetén mégis hogyan csökkenthető a szennyezőanyag mennyisége? Egyáltalán, szükséges-e a gépi szellőztetés alkalmazása a szennyezőanyag (jelen esetben ez a CO2) koncentrációjának a csökkentéséhez? Cikkünkben e kérdésekre keressük a választ egy kisméretű irodahelyiség modelljébe telepített élő zöldfal méréses elemzésével.

Bevezetés

Életünk jelentős részét a mindennapi tevékenységünkből adódóan zárt terekben töltjük. A bennünket körülvevő levegőben a nitrogén, oxigén, argon gázok alkotják a levegő 99,96%-át, a fentmaradó részt pedig egyéb gázok töltik ki kisebb koncentrációban. A belső levegő minőségét (továbbiakban: BLM) nagyban befolyásolják a levegőben lévő szennyező anyagok, mint például a szén-dioxid. A levegőszennyezettség és a BLM közötti kapcsolatot Ole Fanger dán professzor írta le kutatásaiban [1].

A szén-dioxid színtelen, kis koncentrációban szagtalan, légnemű gáz, moláris tömege pedig 44 g/mol. A kilélegzett levegő szén-dioxid tartalma nagyobb, mint a külső levegőé, ezért a zárt tér CO2 koncentrációja az emberi tartózkodás miatt folyamatosan növekszik. A külső levegő átlagosan 400 ppm szén-dioxidot tartalmaz. A ppm mértékegység (part per million) az egész milliomod részét jelenti. 1858-ban a német orvos és természettudós Max von Pettenkofer a BLM-t már a CO2-tartalom alapján értékelte. Kutatásai eredményeként megállapította az 1000 ppm „jó levegő” határt a belső terek szén-dioxid koncentrációjához. Ezt a számértéket a szakirodalom Pettenkofer-számnak nevezi. Pettenkofer feltevése szerint a külső levegő széndioxid-tartalma átlagosan 500 ppm [2, 3].

 

A cikk teljes terjedelmében lapunk 2017/11-es számának nyomtatott változatában található meg, illetve pdf-formátumban is letölthető (előfizetőknek korlátlanul, regisztráltaknak viszont csak havonta egy alkalommal!).

A teljes cikk letöltéséhez jelentkezzen be!