Honlapunk alsó tartalma 1360*768 pixel
képernyőfelbontásnál kisebb érték esetén
a görgetősáv használatával érhető el.

Lapszámok

Kérjük válasszon
2015

Dr. Garbai László - dr. Jasper Andor PhD

Fűtési hőigények kockázati elvű meghatározása valószínűségelméleti megközelítésben. 2. rész

Dr. Garbai László

Prof. emeritus
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gépészmérnöki Kar, Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék, a Magyar Energetikai Társaság elnöke

dr. Jasper Andor PhD

okleveles épületgépész mérnök, tudományos munkatárs
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gépészmérnöki Kar, Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék

1. Bevezetés

Cikkünk első részében (lásd a lap előző, novemberi számát) bemutattuk a fűtési hőigények kockázati elvű meghatározásának matematikai, valószínűségelméleti alapjait. Rámutattunk a determinisztikus méretezésből adódó bizonytalanságokra, és mindazokra az előnyökre, amelyeket az új méretezés hozhat. A kockázati elvű méretezés illetve a meglévő rendszerek üzemeltetésének kockázati elvű analízise rámutathat alulméretezettségre, kapacitáshiányokra, de az esetek többségében inkább jelentős túlméretezettséget illetve ki nem használt kapacitásokat tapasztalhatunk. A kapacitásfölöslegre való rámutatás lehetőséget ad a fogyasztói kör bővítésére és szükségtelen beruházások elkerülésére. 

Jelen cikkünkben, amely a teljes cikk második része, bemutatjuk az egyidejűségi tényező valószínűségelméleti alapokon nyugvó meghatározásának módszerét. E módszer alapja, hogy egy fogyasztó várható értékének és szórásának felhasználásával meghatározott 95% vagy 99% megbízhatósági szintű hőigényből építjük fel a fogyasztói csoport hasonlóképpen 95% illetve 99% megbízhatósági szintű hőigényét, és a néveleges hőigényhez viszonyítjuk a fogyasztói csoport valószínűsített hőigényét.

A már huzamos ideje működő távhőrendszerek hőigényét a szolgáltatók a külső hőmérséklet függvényében folyamatosan regisztrálták, illetve regisztrálják. A regisztrált tényadatok matematikai statisztikai feldolgozásával meg tudjuk határozni a hőigények előírt megbízhatósági szinten jelentkező bizonytalanságát. Ehhez a módszert a korreláció- és regresszió analízis adja. Ennek irodalma széles körű, említhetjük például a [10], [11], [12] szakirodalmakat. 

Jelen cikkünkben bemutatjuk a korreláció- és regresszió analízis alkalmazását távhőrendszerek mértékadó hőigényének meghatározására, amely a regresszió egyenes extrapolációjára épül. 

 

2. Az egyidejű fűtési hőigények meghatározása a fogyasztók csoportjára

Ha n darab fűtési fogyasztó hőigényét egyenként ismerjük úgy, hogy ismert előttünk annak eloszlása várható értékével (m) és szórásával (σ), akkor feladatunk a

Qf = Q1,f + Q2,f + … + Qn,f          (43)

együttes hőigény mértékadó értékének a meghatározása. (Az összefüggések, ábra és táblázat számozása a cikk első részét követve folyamatos.)

 

További részletek lapunk 2015/12-es számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).

A teljes cikk letöltéséhez jelentkezzen be!