Honlapunk alsó tartalma 1360*768 pixel
képernyőfelbontásnál kisebb érték esetén
a görgetősáv használatával érhető el.

Lapszámok

Kérjük válasszon
2014

Dr. Csoknyai István - Dr. Csoknyai Tamás PhD

A határhőmérséklet feletti hőfogyasztás vizsgálata

Dr. Csoknyai István

ny. egyetemi docens
BME, Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék

Dr. Csoknyai Tamás PhD

egyetemi docens, tanszékvezető
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gépészmérnöki Kar, Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék; az MMK Épületenergetikai Szakosztály elnöke

Előzmények

A Magyar Épületgépészet 2013/10-es és 2014/6-os számában a távfűtött paneles lakóépületek fűtési határhőmérsékletével, a fűtés és a HMV-termelés hőfogyasztásával foglalkoztunk. A határhőmérséklet jelentősége abban áll, hogy értéke a fűtési szezon hosszát határozza meg, így a hőfogyasztás nagyságát is valamilyen mértékben befolyásolja. Az épület hőszigetelésének fokozásával csökken a határhőmérséklet, így a fűtési hőfelhasználás is. Nagyságát számítani is lehet, amit a 7/2006 számú, épületek energetikai számításával foglalkozó rendelet is alkalmaz. Ebből következik, hogy az épületek energetikai minősítésében is jelentős szerepet játszik. 

A vizsgálatokat a budapesti távfűtött lakóépületek fogyasztási adatainak felhasználásával végeztük. Az épületek napi összes (fűtési és HMV) hőfogyasztását és a HMV napi vízfogyasztását a hőszolgáltatótól (FŐTÁV-tól) megkaptuk.

Először a határhőmérsékletet vizsgáltuk (lásd a Magyar Épületgépészet 2013/10-es számát [1]). Ennek eredményét a következőképpen foglaltuk össze:

Távfűtött lakóépületeknél a fűtést és HMV-t összevontan mérő hőfogyasztásmérés miatt a fűtési fogyasztás meghatározása közelítő számítással lehetséges. A HMV fogyasztás meghatározását a gyakorlatban szokásos módszertől eltérően kellett végezni, de érdemes a kérdést még részletesebben vizsgálni és új módszert kidolgozni. Két lakóépületnél vizsgált adatok alapján megállapítható, hogy a fűtési fogyasztás szembetűnően nem csak a külső hőmérséklettől függ. Ez további vizsgálatot kíván. A kutatási projekt legfontosabb kérdésére azt a választ adhatjuk, hogy a határhőmérséklet a szigetelés fokozásával csökken, de semmiképpen sem az elvárt mértékben, hanem lényegesen kisebb a megtakarítás. A vizsgálatokat célszerű a HMV-fogyasztás meghatározásának pontosításával folytatni.

Fentiek alapján előtérbe került a HMV-fogyasztás alakulása (lásd Magyar Épületgépészet 2014/6. száma [2]). Ennek a vizsgálatnak az eredménye a következő:

A hőszolgáltatói elszámolás szempontjainak megfelelően egy hőfogyasztásmérőt és egy HMV vízfogyasztásmérőt alkalmaznak Budapesten, hőközpontonként. Az ebből adódó lehetőségeket kihasználva vizsgáljuk a fűtési határhőmérséklet alakulását. Ehhez szükség van a HMV hőfogyasztás meghatározására. Egy budapesti lakóház HMV rendszerének korszerűsítése során lehetőség adódott mélyebb, újfajta vizsgálatra. A vízfogyasztás igen jelentős eltéréseket mutat az évek során. Egyértelműen egyre fokozottabb víztakarékosság tapasztalható. Másik jellegzetesség, hogy az év során a nyári minimum és a téli vízfogyasztás maximuma között igen nagy eltérés (az éves átlaghoz képest –10 és +25% közötti) is tapasztalható. A téli hónapok HMV fogyasztása néhány százalékos eltérést mutat, különösebb tendencia nem mutatható ki. A teljes HMV hőfelhasználást kifejező látszólagos hőmérsékletkülönbség igen nagy veszteségeket tükröz, télen az összes hőfelhasználás 50%-át is kiteheti. Ezt az előállítás hatásfokának is tekinthetjük. A nyári hónapokban alig kisebb ez a hőmérséklet-különbség, vagyis ekkor is igen jelentős. Az összes hőfogyasztást több tényező is jelentősen befolyásolhatja (fogyasztói viselkedés, külső hőmérséklet), de a HMV fogyasztás veszteségét közel állandónak vehetjük. A HMV havi hőfogyasztás meghatározásánál elegendő a vízfogyasztást alapul venni, a hőveszteség és a hidegvíz hőmérsékletének változásától el kell tekintenünk, mert a mértékét nem sikerült meghatározni. Egy regressziós módszert alkalmaztunk, amelyet kielégítő pontosságúnak kell tekinteni a költségszámítás szempontjából és a határhőmérséklet meghatározásánál is. Más szavakkal: mivel vizsgálataink alapján igen nagy eltéréseket tapasztaltunk, ezért harmadik módszert nem tudunk megalapozottan javasolni. Egyértelműen, elvileg van a külső hőmérséklet függvényében veszteség-növekedés, mégis mértékére az adott vizsgálati lehetőségek alapján nem teszünk javaslatot.

A korábbi vizsgálatok után arra kerestünk választ, hogy a tényleges fogyasztás mekkora lenne, ha a határhőmérsékletet nem a komfort igények, fogyasztási szokások határoznák meg, hanem a takarékossági szempontok.

A vizsgálatokat részben a DENZERO projekt, részben a FŐTÁV kutatási tevékenysége keretében végeztük el. A munkában a BME Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék oktatói és hallgatói, diplomatervezői vettek részt.

 

A vizsgálati eredmények

Ehhez a vizsgálathoz olyan épületeteket választottunk, amelyek látszólag teljesen egyformák. Az épületek (A, B, C, D jelűek) 10 emeletesek, azonos alaprajzi elrendezésűek, közel egy időben épültek, azonos tájolásúak és gyakorlatilag szomszédosak egymással.

Két fűtési szezont vizsgáltunk. A 2007/2008-as évet azért választottuk, mert ekkor az épületek még az építési idejük szerinti állapotban voltak, a „B” épület kivételével, amelyet 2007-ben korszerűsítettek. A második időszak a 2012/13-as fűtési szezon volt. Akkorra mind a négy épületnél különböző külső falszigetelést végeztek, de a további szigetelések, ablakcserék, fűtési rendszer korszerűsítések esetlegesek voltak. Azért választottuk ezt a két évet, mert ezekre voltak adataink és az éves 20/12-es hőfokhíd (2815 és 2795 napfok) közel azonos volt.

Az eredményeket a következő oldalon látható 1 - 4. ábrákon keresztül mutatjuk be.

 

További részletek lapunk 2014/12-es számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).

A teljes cikk letöltéséhez jelentkezzen be!